Egy 1997-ben végzett nagy-britanniai vizsgálat (Taylor Nelson AGB) szerint az asztmás betegeknek csak kis hányada tünetmentes, és képes kontroll alatt tartani betegségét. Sok asztmás azt hiszi, hogy megfelelő kezelésben részesül,
mégis szenved a tünetektől. Tény, hogy a betegek jelentős hányada viszont nem előírás szerint alkalmazza az asztmagyógyszereket, és erről az orvosok is hasonló véleményen vannak. Kiderült, hogy a fájdalomcsillapító, görcsoldó szereket sokkal gyakrabban alkalmazzák, mint azt az egészségügyi dolgozók gondolnák. A kezelést végzők csak elvétve szereznek tudomást az asztma olyan tüneteinek gyakoriságáról, mint a légzési és beszédnehézségek. Így az orvosok azzal sincsenek teljesen tisztában,
hogy az asztma valójában a feltételezettnél jobban korlátozza a betegek életvitelét.
Egy asztmatünetek miatt "elrontott nap" a munka és a tanulás mellett a testmozgást, sportolást, a társasági életet, sőt a házaséletet is korlátozza. Az egyre nagyobb számban található asztmás gyermekbetegek sem élhetnek a korosztályukra jellemző mozgékony, aktív életet.
A tanulmány következtetései alátámasztják azt a tényt, hogy az orvosok és a betegek megítélése között jelentős eltérés van. Míg az orvosok elsősorban a tünetek gyakoriságára és a légzésfunkciós mutatókra koncentrálnak, addig a betegek
az életminőség-változásában mérik állapotuk javulását, illetve rosszabbodását.
Egyértelmű, hogy olyan kezelésre volna szükség, amely segít abban hogy az asztma jobban uralható, kontrollálható legyen, és minimálisra csökkentse a betegségnek az életminőségre gyakorolt korlátozó hatásait.
Részletek a Taylor Nelson-tanulmányból:
Asztmabeteg gyerekek beszámolói szerint, amikor előjön a betegségük, nehézséget okoz a reggeli felkelés, nem mehetnek iskolába és számos dologról le kell mondaniuk, például:
szigorú diétát kell tartaniuk, kerülniük kell a zsíros vagy hideg ételeket, fagylaltot és más édességet;
nem biciklizhetnek, nem játszhatnak az udvaron barátaikkal;
nem látogathatják meg azokat az ismerőseiket, ahol a lakásban tollpárna, háziállat (macska) van;
a természetben kerülni kell az asztmát kiváltó növényeket, vagy növényi részeket (pl. fenyőtoboz);
nem játszhatnak kedvenc fúvós hangszereiken.
A felnőttek számára is nehézséget okoz az asztmával való együttélés. A vizsgálat során elmondták, hogy ha asztmás napjuk van, akkor
nedves vagy hideg időben nem mehetnek ki az utcára;
kerülniük kell a vendéglőket és az olyan helyeket, ahol cigarettafüst van
a levegőben;
alvás helyett megtámasztott háttal ülnek az ágyban éjszaka;
nem végezhetnek házimunkát vagy fizikai erőkifejtéssel járó egyéb tevékenységet, beleértve a házaséletet is.
Míg az orvosok szerint egy asztmás nap a következőkben
fejeződik ki a betegekszámára:
nagyon elfáradnak a nap végére;
gyengék, és fogytán az energiájuk;
éjszaka fenn vannak és levegő után kapkodnak, vagy a köhögéstől nem tudnak aludni;
ha nagyon rosszul vannak, akkor nem tudják az inhalátort sem megszívni, és olyankor a görcsoldó sem segít.
